Robert Capa
Robert Capa egy alsó-középosztálybeli zsidó családban született, édesapja Friedman Dávid szabómester, édesanyja Berkovits Henrietta Juliánna volt. Két testvére volt: bátyja, László, és öccse, Kornél, aki szintén a fotózás területén ért el sikereket Cornell Capa néven.
Tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban végezte, majd az 1920-as évek végén csatlakozott Kassák Lajos Munka köréhez. 1931-ben Bécsbe, Prágába és Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult. A származása miatt azonban 1933-ban el kellett hagynia Berlint. Rövid budapesti tartózkodás után Párizsban telepedett le, ahol a fotózás lett az élete középpontja.
Még Berlinben tanulta meg a fotózás alapjait, és fontos szakmai kapcsolatokat alakított ki, amelyek később is támogatták. Első megbízását 1934-ben kapta a VU magazintól, és 1936-ban felvette a Robert Capa nevet. Bár a névválasztás körül több elmélet is kering, az biztos, hogy Capa egy könnyen kiejthető, „amerikai hangzású” nevet keresett, hogy megbízásokat szerezzen fotósként.
A fotózás mint hivatás és szenvedély
Robert Capa világhírű fotós lett, akinek karrierje a háborús fotózás köré épült. Részt vett a spanyol polgárháború, a második világháború és a normandiai partraszállás dokumentálásában, valamint számos más konfliktust is megörökített. Az életveszélyes helyzetekben készült fotóit világszerte publikálták, és ezek nagyban hozzájárultak a modern haditudósítás fejlődéséhez.
A spanyol polgárháború idején készült „A milicista halála” című képe a fotózás történetének egyik legismertebb alkotása lett. Bár a kép készítésének pontos körülményei vitatottak, az biztos, hogy Capa munkássága jelentős hatást gyakorolt a fotózás művészetére.
Haditudósítóként és fotósként elért sikerei
1944-ben, a normandiai partraszállás során Capa az első hullámmal lépett partot, és fotózás közben dokumentálta az eseményeket. Bár a felvételek nagy része egy laborhiba miatt megsemmisült, a megmaradt képek mégis ikonikussá váltak.
1947-ben Capa megalapította a Magnum Photos fotóügynökséget, amely a fotózás egyik legjelentősebb szervezetévé vált. Az ügynökséget olyan híres fotósokkal közösen alapította, mint Henri Cartier-Bresson és David Seymour.
1948-ban Budapestre is ellátogatott, ahol a fotózás eszközével dokumentálta a háború utáni helyreállítást és a kommunista hatalomátvétel kezdetét.
Tragikus vég és örökség a fotózás világában
1954-ben Capa Indokínában dolgozott a LIFE magazin megbízásából, ahol a francia gyarmati háborút fotózta. Május 25-én egy felderítő úton taposóaknára lépett, és azonnal életét vesztette.
Híres mondása, „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel,” a fotózás iránti elkötelezettségét tükrözi.
Öccse, Cornell Capa 1964-ben alapítványt hozott létre, amely később az International Center of Photography megalapításához vezetett. Ez az intézmény a fotózás egyik legfontosabb központjává vált, amely archívumként, galériaként és iskolaként is működik.